Tóth Ágnes jelmeztárvezető 40 éve erősíti munkájával színházunkat. A jubileum alkalmából Barnák László főigazgató köszöntötte, megköszönve az elmúlt négy évtizedet, és kitartást kívánva a továbbiakhoz.
Napra pontosan 40 éve vagy a pályán, ráadásul az első munkahelyeden.
Meséljem el, hogy ez hogy történt?
Igen, pont erre szerettelek volna kérni.
Nem voltam 19 éves, mikor női szabóként végeztem, utána rögtön ide kerültem a színházba, és azóta itt vagyok. Ez 1983-ban történt, ’85 októberében pedig kineveztek tárvezető-helyettesnek, és 10 év múlva, mikor Eperjesi Marika, akkori tárvezető, nyugdíjba ment, átvettem tőle a stafétát.
Töretlen lelkesedéssel végzed a munkádat négy évtizede. Hogyan őrzöd meg a motivációdat, mi a titkod?
Engem minden feladat motivál. Persze vannak nehezebb napok, de mindig van valami, ami továbblendít. Úgy fogom fel, hogy ez nem a munkám, hanem a hivatásom. Azért jövök be minden nap, mert szeretem ezt csinálni. A nézők is azért jönnek be hozzánk, mert szeretnének elvarázsolódni, és én is próbálom minden nap elvarázsolni magam.
Mit szeretsz ebben a hivatásban a legjobban?
Sokszínű, nem monoton munka, itt minden nap történik valami, amit meg kell oldani. Mikor felgördül a függöny, sokszor ott vagyunk az ügyelő mellett a színpad oldalánál, nézzük az előadást, és ez nagyon jó érzés. Együtt örülünk, közös a siker. A színészek mennek ki a közönség elé, de mi segítjük őket abban, hogy ott lehessenek. A műhelyek, a tárak segítenek a színészeknek abban, hogy elvarázsolódjanak, ők pedig utána a színpadon elvarázsolják a nézőket. Nagyon szeretem ezt csinálni, és nem is viselt meg ez a 40 év, hiába hosszú idő.
Vannak kedvenc jelmezeid?
A klasszikus előadásokat szeretem, a nagy jelmezeket. Amikor elkészülnek a ruhák, mi is gyönyörködünk bennük. Közel állnak a szívemhez ezek a jelmezek, és nem tudok selejtezni, amit lehet, próbálok megmenteni, megtartani. Most is például a Hegedűs a háztetőnhöz sok jelmezt újra tudunk hasznosítani, szép, klasszikus lesz a látványvilága.
Mit tervezel a következő 40 évre?
Ameddig bírom, és szükség van rám, szeretnék maradni, szeretek itt lenni.