Bemutató: Jön Tevje, a tejesember, aki mindenre tud áldást mondani, ha pedig nem talál, akkor fabrikál

2023. március 17.
Hegedűs a háztetőn

Tizennyolc év után tűzi ismét műsorára a Szegedi Nemzeti Színház a világ egyik legnépszerűbb darabját, a Hegedűs a háztetőn című musicalt. A darabot most Bal József 2005-ös szegedi rendezése után Barnák László vette elő. A musical népszerűségét mi sem jelzi jobban, mint az, hogy nemcsak a péntek esti bemutatóra, de az összes márciusi előadásra gyakorlatilag már jó előre elfogytak a jegyek.

Sólem Aléchem Tóbiás, a tejesember című novellafüzéréből Joseph Stein írt musicalt Sheldon Harnickkel karöltve, a zenét hozzá Jerry Bock szerezte. A mára világhírűvé lett zenés darabot 1964-ben New Yorkban a Broadway-n mutatták be. Alig hét évvel később, 1971-ben Amerikában Norman Jewison forgatott sikerfilmet belőle, annak a Hajím Topól izraeli színésznek a főszereplésével, aki idén március 8-án hunyt el 87 évesen. Magyarországra 1973-ban érkezett meg a darab, először a Fővárosi Operettszínházban láthatta a hazai közönség.

Szegeden az elmúlt évtizedekben igazi kultusz musical lett belőle. A Hegedűs a háztetőnt a nagyszínház felújítása után 1986-ban elsőként mutatták be Király Leventével a főszerepben, majd 2005-ban Gregor József alakította Tevjét, a mostani előadásban, pedig Borovics Tamás folytatja a sort.

Barnák László eddigi pályafutásának legnagyobb szabású vállalkozása a musical színpadra állítása. A sokszereplős, történetben a rendezőnek rengeteg ember kell mozgatnia a színpadon, akad olyan jelenet a darabban, amikor egyszerre ötvenen vannak a színpadon. Ebben a népszerű zenés darabban a színház opera- és drámatagozata együtt dolgozik az ének- és tánckarral, valamint a magánénekesekkel.

Elsősorban emberi sorsokat és közösségeket szerettünk volna a musicalben bemutatni, ám véletlen úgy hozta, hogy aktuális lett a darab, hiszen a történet a mai Ukrajna területén játszódik 1905-ben, ahol békésen él egymás mellett az orosz és zsidó közösség, mindaddig, míg fel nem erősödik az antiszemitizmus és az utóbbi közösség tagjait elüldözik szülőföldjükről – mondta rendező.

Tevje, a Kijev melletti aprócska faluban élő zsidó tejesember élete egyáltalán nem fenékig tejfel, de mégsem pöröl az Örökkévalóval. Inkább mindenre mond egy bölcs mondást vagy áldást a Szentírásból vagy a Tórából, s ha nem talál, akkor fabrikál, megőrzi derűs életszemléletét.
Tevjének azonban van öt leánya is, akik már a modern, 20. századi világot személyesítik meg, számukra a személyes boldogság előbbre való a tradícióknál.
Az apjuk ugyan mindent elkövet, hogy a családot összetartva lányait a zsidó hagyományok szerint, egy közvetítő, Jente segítségével adja férjhez, de a fiatalok fellázadnak, ők már a vallási kényszerházasságok helyett, szerelemből akarnak férjhez menni. Szüleik generációjával szembe menve, akár még a közösség megvetése és kiközösítésük árán is, vágyaiknak megfelelően veszik kezükbe életük irányítását. 

A legidősebb lány, Cejtel a dúsgazdag mészáros helyett a szegény szabólegényt, Mótelt választja, húga, Hódel Szibériába utazik bebörtönzött kedvese, Percsik után és Háva, a harmadik lány, aki nem egy zsidóval, hanem egy más vallású orosz fiúval, Fegykával köti össze az életét.
Tevje ekkor teljesen összeomlik, a két idősebb lány választottjait nagy nehezen még elfogadta valahogy, de Háváét már nem volt képes feldolgozni, első mérgében ki is tagadja lányát, de amikor távoznak, mégis Isten áldását kéri a házasokra. 

Egyszerre gyötrően fájdalmas, mégis bizakodóan derűs, amikor a hagyományok szövedéke kezd felfesleni valahol. Ugyanilyen tragikomikus, amikor Tevje lányainak öntörvényű döntései feldúlják a szülői házat, a falu nyugalmát és hagyományaikat, hogy végső soron a szereplőket szembesülésre késztessék önmagukkal, zsidóságukkal.

Mindeközben a helyi zsidó közösségnek szembe kell néznie a történelem viharaival is: az egyre erősödő antiszemitizmussal, a népüket sújtó pogromokkal és legvégül azzal, hogy vagyonukat hátrahagyva el kell hagyniuk őseik földjét, Anatevkát, ahol szüleik, nagyszüleik évszázadokon keresztül békében éltek más nemzetekkel.

A történetet látva joggal kérdezhetnénk, mit keres a Hegedűs a háztetőn? Mi köze az egészhez? Látszólag semmi, csak időről időre megjelenik, hogy megszólaltassa hangszerét, amely egyszerre sugall humort és melankóliát.

Marc Chagall művészetének egyik fő motívuma a hegedű és a hegedűs. Az ő Zöld hegedűs című alkotása ihlette arra a musical szerzőjét, hogy megírja a történetet. A jiddis irodalom Mark Twain-jeként szamon tartott, Ukrajnában született író Sólem Aléchem Tóbiás, a tejesember című regényéből Joseph Stein írta színpadra a musicalt, amelynek zenéjét Jerry Bock szerezte.

De a választa rávilágít maga Tevje is az előadás kezdetén: „Márpedig Itt, Anatevkában, ebben a kis eldugott faluban mindnyájan hegedűsök vagyunk a háztetőn. Kínlódunk, gyötrődünk, hogy kicsaljunk valami kellemes, egyszerű dallamot anélkül, hogy kitörnénk a nyakunkat.”

A teljes cikk a Szeged.hu oldalán olvasható.