Georg Büchner kifordított Rómeó és Júliáját írta át mai nyelvezetre Závada Péter költő, drámaíró, zenész, számtalan poénnal és meglepő fordulatokkal. A Leonce és Léna zenés polgárpukkasztása legközelebb február 15-én és 16-án este látható a Kisszínházban. A Szegedi Tükör interjúja.
– Hogy tetszett az előadás?
– Egészen elképesztő számomra, hogy a legnehezebb feladatot, vagyis a reppelést, Krisztián és Laci, az előadás két férfi főszereplője, milyen könnyen megoldották. Előzetes félelmem, hogy ez a stílus a színházi színpadról majd modorosan vagy erőltetetten hat, alaptalannak bizonyult. Subicz Gábor popslágereket megszégyenítő dallamai visszaültetve szimfonikus zenei környezetbe szintén lenyűgözőek. Úgy érzem, Barnák László egy igazán szerethető és lendületes előadást rendezett a Leonce és Lénából.
– Végigkövette a próbafolyamatot?
– Itt voltam az olvasópróbán, majd másnap a visszaolvasón is. Ekkor tartottunk egy bevezető előadást a társulatnak Subicz Gábor zeneszerzővel, akivel ezt a darabot írtuk. Büchner elfoglaltságai miatt sajnos nem tudott eljönni. (Mosolyog.) A főpróbahét előtti héten jöttem még el két napra megnézni a formálódó előadást.
– Ismerték egymást korábban a zeneszerzővel? Dolgoztak együtt?
– Nem, ez az első alkalom. Dinyés Dani, a szegedi színház zenei vezetője sorsolt minket össze. Korábban volt egy projekt, ami végül nem született meg, viszont akkor megismertük egymást, és most adódott ez a szegedi lehetőség.
– Hogy kell elképzelni, miként működött a kis alkalmi csapatuk?
– Gáborral leültünk kávézni tavaly tavasszal, hogy beszéljünk a közös projektről. Akkor még a darabválasztás sem volt meg. Dinyés Dani javasolta, hogy csináljunk együtt egy ifjúsági kamara operát, vagy egy olyan zenés darabot, amiben mindenféleképpen fontos szerephez jut a zene és a szöveg szoros együttműködése. Végül én találtam ki, hogy a Leonce és Léna legyen, mert már régóta nagyon szeretem, kamaszkorom óta foglalkoztatott Büchner klasszikusa. Újraolvastuk, Gábor is baromi jónak találta, és megbeszéltük, hogy valójában viszonylag kevés dolgot kell megváltoztatni ahhoz, hogy ma is érvényes legyen ez a szerelmi történet.
– Mi fogta meg ebben a kétszáz éves darabban?
– Fantasztikus a szövege. Az az érdekessége, hogy egy kifordított Rómeó és Júlia, mert itt a szerelmeseket nem elválasztani akarják egymástól a szülők, hanem összeadni, és a gyerekek fellázadnak az ellen, hogy előírják nekik, mit csináljanak. Végül maguk találják meg a szerencséjüket. Mi annyira komolyan gondoltuk ezt, hogy még egy új dramaturgiai fordulatot is csempésztünk bele, másképp alakul a vége, mint az eredetiben, de nem lövöm le, hogy hogyan.
A teljes interjú a Szeged.hu oldalon olvasható.