Horgas Ádám első önálló monodrámáját pénteken este 7 órakor mutatják be a Kisszínházban. Az Én vagyok én, te vagy te című interaktív játék során a nézők közreműködésére is komolyan számítanak az alkotók. Az előadás során ők maguk is alakíthatják a történetet, ezért számtalan szélsőséges helyzetben is meg kell majd felelnie a főszereplőnek.
Közönség nélkül nincs színház, vagy legalábbis nem sok értelme lenne. Ha beül a néző Horgas Ádám interaktív színházában, aligha érezheti majd biztonságban magát. Nem sötétül el a nézőtér, nincs magányosan átélt katarzis, van helyette kollektív élmény, a részvétel öröme és a megtapasztalás, hogy nézők nélkül tényleg nincs igazi színház.
Pénteken este mutatják be a Kisszínházban a szegedi tagozatvezető, Horgas Ádám első önálló színdarabját. A többszörösen is különleges előadást ő maga is állította színpadra.
Különleges már abban is, hogy a forgatókönyv szerint mindössze egyetlen szereplője van, a valóságban azonban nagyon is sok: a monodráma főhőse, Fehér Éva ugyanis éppen csak nem csomagolja össze és rakja zsebre a nézőket, hogy az előadás végén haza is vigye mindet. Ehelyett megtornásztatja őket, tüzet kér tőlük, randira hívja őket, borítékba zárt üzeneteket olvastat fel velük, olykor pedig még a színpadra is felcitálja a gyanútlan színházlátogatót.
Az improvizációkkal teli monodráma egy fiatal nőről, Éváról szól, akit a pszichoterapeutája nem szokványos módszerekkel igyekszik kezelni, hanem egy kincskereső játék segítségével. Mindenki ismeri azt a feladványt, amikor kapunk egy nyomot, az elvezet egy következőhöz, az egy újabbhoz, és így tovább, míg végül megtaláljuk a kincset.
Ebben a kollektív játékban a nézők is aktívan alakítják a történetet, együtt nyomozhatnak Évával, a különleges kalandok során pedig hátborzongató titkok tárulnak fel előttük.
A kilencven perces előadás során nyolc különféle személyiség bőrébe bújik bele Éva. Ezek között akadnak egészen szélsőséges és egymáshoz nagyon is közelálló személyiségek: hol randira készülő tinédzser, hol vagány nagylány, máskor meg gyámolítására szoruló beteg, vagy élete nagy szerelmére visszaemlékező öregasszony.
Horgas Ádám végül egészen mélyre is leás: megjelenik a hatéves kis Éva, akit egy éjszaka „Apu bánt!”
A gyermekkori abúzust azután egész életében cipeli magával. A sötét démon felnőttként sem engedi szabadon a lelkébe belemaródott tragédiát. Egyetlen igazi támasza saját elméje lehet, ami a bántalmazás után úgy képes megvédeni, hogy egyre újabb és újabb személyiségekkel ruházza fel, így enyhítve legalább részben kínjait.
Horgas Ádám interaktív monodrámája tabukat igyekszik döntögetni egy betegségnek tartott személyiségzavarról, amiről ma még az emberek egészen mást hisznek a horrorfilmek nyomán.
Sokan gondolják úgy, hogy ezek a tudathasadásban élő emberek erőszakos, veszélyes figurák. Pedig sokkal hamarabb fordulnának önmaguk, mint mások ellen.
A teljes cikk a Szeged.hu oldalán olvasható.