A szegedi operajátszás

Az 1800. májusában kelt, az első szegedi színidirektorhoz, Kelemen Lászlóhoz írt polgármesteri levél arról tanúskodik, hogy a város lakói már ekkor szívesen fogadták a műfajt, hiszen a polgármester, Volford József a „víg és szomorú érzékeny énekléssel kedvessé tett” produkciókért kiemelten mondott köszönetet. Az 1820-as, 30-as években különböző, énekes darabokat is előadó „jádzó társaságok” fordultak meg Szegeden. Közülük legnevezetesebb Kilényi Dávid Nemzeti Színművész és Énekes Társasága, amelynek együttesében Déryné is énekelt.

1842-ben Havi Mihály és Szabó József igazgatása alatt külföldi fellépésre készülő „Magyar Dalnok- és Táncztársaság” működött Szegeden. Havi sikeres európai turnéi után vissza-visszatért Szegedre, 1847-ben huszonnégy tagú együttesével, köztük tizennégy „dalnok”, öt táncos-pár, vendégeskedett a városban.

Ezen dalszínész társaságok még sanyarú körülmények között, különböző játszóhelyeken szolgálták a Múzsát. A helyzeten némiképp változtatott az első fedett, favázas (1858), majd az árvíz után felépülő gyönyörű, Felner-Hellmer tervezte színházpalota átadása. Már a nyitás évében, 1883-ban megjelent a színház műsorán az opera. Ettől kezdve az igényesebb direktorok nagy súlyt helyeztek arra, hogy évente új operákat mutassanak be, illetve az operairodalom klasszikusaiból repertoáron tartsanak ismertebb műveket. A zeneileg ínségesebb évadokat az Operaház vendégjátékával gazdagították.

Szeged mai értelemben vett, színvonalas zenei-operai életét Fricsay Ferenc tízéves opera- és zeneigazgatói tevékenysége alapozta meg (1934-44). A régi színházi épületA város zenei életének felvirágoztatása, a szegedi opera hírnevének megteremtése viszont Vaszy Viktor nevéhez köthető, aki két opera- illetve zeneigazgató korszakában (1945-1949 és 1957-75) több mint hatvan operabemutatót tartott. Vaszy alakította ki a szegedi opera egyéni arculatát, amelyet a népszerű alaprepertoár (Verdi, Puccini, Erkel) gondozása mellett az elfeledett remekművek, operaritkaságok, sok esetben a fővárost megelőző, műsorra tűzése jellemzett. Európai színvonalú operai „alkotóműhelyt” hozott létre, a nevével fémjelzett aranykorban a szegedi operát méltán minősítette a zenei szakvélemény az „ország második operájának”.
Vaszy Viktor 1975-ben, 72 évesen vált meg városi főzeneigazgatói posztjától. A karmesteri pálcát azonban nem tette le véglegesen. 1979. március 24-én, a Falstaff felújító próbáján bekövetkezett haláláig dirigált hangversenyeken, vezényelt operát a színházban és a Szegedi Szabadtéri Játékokon.
Impozáns szellemi hagyatéka, a „Vaszy örökség” irányadóan, ugyanakkor súlyos teherként is nehezedik utódaira, a mindenkori zeneigazgató vállaira.

Elsőként Pál Tamás lépett Vaszy nyomdokaiba. A nagyszínház átépítésének idején a nehézségek ellenére is együtt tartotta az operatagozatot; az olasz nyelvű operajátszás és az együttes első európai turnéinak megszervezésében szerzett elévülhetetlen érdemeket.

Oberfrank Géza, Pálhoz hasonlóan operaházi karmesterségét cserélte fel a szegedi zeneigazgatói posztra. Műsorválasztását elődeihez hasonlóan az igényesség, karmesteri, rendezői és fordítói munkásságát a precizitás jellemezte. Az aprólékosan kidolgozott, Felsensteintől ellesett ensemble-játék és munkamódszer híve volt, míg Pált és az őt követő Gregor József igazgatását az értékmegőrzés mellett az énekművészek jó értelemben vett sztárolása jellemezte.

A rendszerváltást követően, a 90-es években a megváltozott viszonyok racionálisabb szervezésre, ökonomikusabb gazdálkodásra szorították a színházakat. E ténnyel a szegedi opera élén egymást követő tagozatvezető karmestereknek, Molnár Lászlónak, Pál Tamásnak, Oberfrank Péternek is szembesülnie kellett. Jóllehet az 1995-ös operafesztiválon még mindig az „ország második operájának” minősült díjait, produkcióinak változatosságát, színvonalát tekintve a szegedi; beavató ifjúsági operajátszása szintén példaértékűnek bizonyult, de egykori hihetetlen gazdag repertoárja az ezredfordulóra leszűkülést, magánénekeseinek létszáma, az opera évi előadásszáma csökkenő tendenciát mutat az „aranykorhoz” viszonyítva!

A szegedi operajátszás színvonalát nem kizárólag híres karmesterek tevékenysége fémjelzi. A régi színházi épületAz elmúlt évtizedekben, így napjainkban is, mindenkoron kiváló rendezők és énekesek biztosították a magas művészi nívót: Szegeden rendezett operát Békés András, Szinetár Miklós, Kertész Gyula, Versényi Ida, Horváth Zoltán, Angyal Mária, Kerényi Miklós Gábor, Galgóczy Judit, Kovalik Balázs.

A nagy Vaszy-éra énekesei után (Turján Vilma, Pócza Ella, Simándy József, Szabó Miklós, Moldován Stefánia, Gyimesi Kálmán, Karikó Teréz, Vadas-Kiss László, Réti Csaba, Gregor József…) az őket követő énekes nemzedék is olyan kiválóságokat adott a hazai operaéletnek mint Misura Zsuzsa, Németh József, Vámossy Éva, Szonda Éva, Altorjay Tamás, Vajda Júlia, Réti Attila, Gábor Géza…

Napjainkban a szegedi operajátszás helyzete az országos színházi állapotokat, finanszírozási, szervezési nehézségeket tükrözi, ám mindezek ellenére a szegedi opera kiemelkedő hagyományai, jelenlegi értékei segítik előkelő rangja megőrzésében, garantálják előadásainak művészi színvonalát. Az operatagozat jelenlegi törekvéseit a hagyományőrzés és a megújulás egyaránt jellemzi.





Navigáció

Belépés

január 2017

Nagyszínház

január 2017

Kisszínház és Egyéb játszóhelyek


A színház bora 2016



Facebook

Bemutató

Repertoárunkból