Nagyon sokáig eszembe se jutott a színészet, mivel elég gátlásos gyerek voltam. Csak abban a közegben nyíltam meg, akiket már jól ismertem. Idegen környezetben csak ültem szótlanul, bambán és pislogtam. (Gondolom figyeltem is, de erről már nincsenek emlékeim). Később megtáltosodtam, és sokszor szerepeltem a barátaim előtt, úgymond a társaság "bohóca" lettem. Majd a megszokott környezetemből kilépve és bekerülve a gimnáziumi közegbe, ismét megtorpantam, de ez már csak pár hétig tartott és ismét sikerült a középpontba kerülnöm. Többször indultam vers-és prózamondó versenyen, általában első helyezést értem el, ami nagyon magabiztossá tett. Majd az osztálytársaim javaslatára jelentkeztem a Színművészeti Főiskolára (mert akkor még így hívták) sikertelenül. Háromszor próbáltam meg felvételt nyerni, az utolsó alkalommal már annyira jó voltam, hogy véleményük szerint nekem már nem volt mit tanulnom, ezért azt javasolták, hogy próbálkozzam vidéken, ahol egy év alatt színésznő lehet belőlem. Megsértődtem, és soha többé nem jelentkeztem. (Jól kitoltam velük…) Majd mégiscsak vidékre kerültem, Békéscsabára, ahol négy éves színészképzés volt. Jelentkeztem, felvettek. A második évtől már statisztáltam darabokban, és már akkor "kiragyogtam a karból". Egyrészt alkatomnál fogva, másrészt láttak bennem valami ragyogást, amiről nekem fogalmam sem volt, hogy mi lehet az. Harmadévesen két főszerepet is kaptam, kezem-lábam remegett, de addigra már szert tettem különböző álcázási technikákra. Elég jól sikerült megoldanom a rám bízott feladatokat, és ennek köszönhetően az igazgató Konter László, leszerződtetett a társulathoz. Nagyon örültem, és remek lehetőségeket is kaptam, de a négy eltöltött évad után úgy éreztem, tovább kellene lépnem. Ebben sokat lendített rajtam az a tény, hogy az utolsó évben többször volt lábsérülésem, majd egy kineziológus felvilágosított, hogy mindez azért történik velem, mert nem teszek meg bizonyos lépéseket saját magam érdekében. Ekkor jelentkeztem be Székhelyi Józsefhez, gondoltam veszteni valóm nincs, legfeljebb azt mondja, hogy nincs hely. Lett!!! Nyilván közrejátszott az is, hogy nem voltam számára idegen, mert az egyik csabai előadást megnézte, mikor Budapesten vendégeskedtünk. Szóval jöttem, látnak… És már öt éve itt vagyok!