Picasso kalandjai

FINÁLÉ FESZTIVÁL    Kisszínház, 2017. május 25. csütörtök, 19.00
Hans Alfredson - Tage Danielsson: PICASSO KALANDJAI
Szabadkai Népszínház

 

Színpadra alkalmazta: Méhes László, Horgas Ádám

 Szereplők: Pálfi Ervin, Szőke Attila, Kovács Nemes Andor, Ralbovszki Csaba, Hajdú Tamás, Baráth Attila,
G. Erdélyi Hermina, Pesitz Mónika, Pámer Csilla
 
Vizuális koncepció: Decker+Kutić m.v.
Zeneszerző: Irena Popović m.v.
Videó: Baráth Attila
Rendezőasszisztens: Dudás Szilvia
Dramaturg: Brestyánszki B.R.
Rendező: Edvin Liverić m.v.
                                                                                                                
 Az előadást egy részben játsszuk, hossza 1 óra 30 perc.
 

A ’70-es évek egyik kultikus filmjének - Hans Alfredson és Tage Danielsson - a Picasso kalandjainak adaptációjából készült előadás egy szokatlan, kétségtelenül bizarr történet, amely nem igazán a nagy művész életének epizódjait meséli el. A szürrealista komédia sokkal inkább arról a korról szól, amelyben Picasso élt és alkotott. De aki ezek alapján azt hinné, hogy ez egy komor és nagyon komoly előadás, az nagyon téved. Ez egy minden ízében pukkasztó könnyű és technikai bravúrokkal teli geg-cunami – spanyol, francia, angol, orosz, német és olykor magyar nyelven. Mégis, mindenki érti. 7-től 77 éves korig.
 
 ...Picasso rámutatott arra, hogy elképzelhetetlenül óriási távlat rejlik a víz felszíne alatt, amelyből a „Picasso-hegynek” csak egy parányi csúcsa látszik ki. Akár a szörnyei és a Minotauruszai, úgy árasztottak el bennünket a kérdések is:
- Vajon valóban fontos-e tudnunk ezeket a részleteket az életrajzából pusztán azért, hogy alkotásait értékelni tudjuk?
- Vajon mi, a közönség, miért „vájkálunk” mások magánéletében?
- Vajon egy alkotó életét és munkásságát az eleve elrendeltetett összefüggések törvénye alakítja?
- Vajon azért tálalják-e nekünk ezeket az adatokat, mert éhesek vagyunk rájuk, vagy azért, hogy (ah, marketing!) több örömmel és élvezettel fogyasszuk azokat?

Végső soron – mit jelent számunkra ma Picasso? Egy alkotó, aki kitágította a XX. század képzőművészetének határait? Egy érdekes közéleti személyiség Európa „la dolce vita” korszakából? Politikai mintakép? Szenvedélyes szerető és csábító szoknyavadász? Vagy csak egy „márkanév”, amelyet a kapitalista rendszer tömegtermeléséhez kötünk, például a gépjárműiparban?

Ebben a képzeletbeli – félig tényszerű „színpadi életrajzban” sok kérdést nyitottunk meg, amelyek voltaképpen önmagunkkal, a saját álláspontjainkkal szembesítenek bennünket. Saját magunkkal kell szembenézünk a globális PR korszakában, a marketing, a különböző valóságshow-k instant-sztárjainak érájában, önmagunkkal, akik Warhol 15 perc hírnevének korában éljük életünket és éljük meg a művészetet, a szó legtágabb értelmében.

Nem is sejtettük, hogy Picassót kutatva önmagunkat tesszük nagyító alá.

Ezekkel a tehetséges és jó humorú színészekkel és alkotótársakkal, de elsősorban nagy EMBEREKKEL életemnek egy feledhetetlen szakaszát töltöttem el, amelyre biztosan emlékezem majd. Picassóra és munkásságára pedig már egy másik nézőpontból tekintek, más olvasattal. De talán az a legfontosabb, hogy mi őrült jól szórakoztunk az előadás alkotása során. Ha ennek az élvezetnek és igen specifikus színpadi humornak legalább a töredéke is megérinti önöket, akkor már nagyon elégedettek leszünk, és a küldetésünk beteljesedett.

Merci monsieur Picasso!

Edvin Liverić





Navigáció

Belépés

május 2017

Nagyszínház

május 2017

Kisszínház és Egyéb játszóhelyek


A színház bora 2016



Facebook

Bemutató

Repertoárunkból