Akik a Dömötör-díjért versenyeznek

Az évad legjobb művészeit és alkotóit 19. alkalommal jutalmazzák Dömötör-díjjal a május 20-án este 7 órakor kezdődő gálaesten a nagyszínházban. A nyolc kategória jelöltjeire voksolni a színházakban és a jegyirodában elhelyezett urnákba bedobott szavazólappal lehet, valamint az interneten (www.domotordij.designer.hu) május 13-áig. A döntést segítjük a 2016/2017-es évad jelöltjeiről írt kritikákból vett idézetekkel.

Legjobb színész:

Gömöri Krisztián (Volpone): „Gömöri Krisztián ravasz Volponéja unatkozó, sokat látott vagyonos ember, akinek minden csak játék." (DM)
Kárász Zénó (Néró): „Alakításából leszűrhető a néróság lényege: a drámai érzék, a hatalomvágy, a zseniális taktikázás, háttérben az elmaradhatatlan alak, Agrippina. Remekül vált az őrjöngő tragédiából önironikus szatírába." (DM)
Szívós László (Utánképzés (ittas vezetőknek)): „Teljes átéléssel jelenítette meg a sérüléseit agresszióval elfedő, maffiózó Mariót." (DM)

Legjobb színésznő:

Borsos Beáta (Pinokkió): „...harsány, életteli, aki a kalandjai után egyszer se kap fejmosást, kimarad a »megjavulok, iskolába járok« tanulság. Inkább a bálnás kalandban tanúsított önfeláldozásáért varázsolhatta át a Kékhajú Tündér kisfiúvá." (DM)

Fekete Gizi (Néró): „A császárné szerepében egyszerre anya és feleség, végigjárja a nagyravágyó borostyán szülő kálváriáját. Különös lehet a tébolyult hatalomvágy és a kifinomult taktika tudatossága között ingadozni egy jeleneten belül olyan sokszor – óriás bábjátékosként azt táncoltatni a paraván szélén, aki beleillik a terveibe, de a taktikázását csak akkor láthatják át, mikor már késő." (DM)

Tolnai Hella (Mesél a bécsi erdő): „A központi figura, aki a gyerekes, buta világból kitörne, az Mariann – Tolnai Hella a kezdeti halvány naivitásából igazi drámai nőalakká válik. A legmélyebb megaláztatást is vállalja, mindezt egy cseppnyi emberke kedvéért." (DM)

Legjobb operaénekes:

Cseh Antal (Don Pasquale): „Illusztratív Cseh Antal, aki meg sem kísérli, hogy az öregedést mímelje. Úgy ül le, úgy szalad föl a lépcsőn, hajol le egy levélért, mint egy vérbő harmincas." (tiszatajonline.hu)

Kelemen Zoltán (Bánk bán): „Ez a paraszt nem sopánkodik, hanem elszántan beolvas urának, hangütésében vád bujkál. Az előadás négy mély férfihangja közül Tiborcé a legszebb szín, a legolajozottabb technika, s így övé lesz a fő hangi-drámai igazság is." (tiszatajonline.hu)

László Boldizsár (Bánk bán): „Számíthattunk rá, hogy jó Bánkot fog énekelni László Boldizsár. Az azonban meglep, hogy nyomban nagy Bánkként állt elénk." (tiszatajonline.hu)

Legjobb opera-énekesnő:

Kovács Éva (Don Pasquale): „Norina, a cserfes, jókedvű özvegy, Ernesto kedvese hálás szerep: egyszerre lehet komika és primadonna az énekesnő. Kovács Évát nézni és hallgatni is élvezet volt." (DM)

Kónya Krisztina (Sly): „...törékeny, kiszolgáltatott nőként ábrázolta Dollyt, színekben gazdag éneklésével a nő apróbb lelki rezdüléseit vissza tudta adni. Az előadás egyik legszebb pillanata a grófné imája volt a második felvonásban." (operaportal.hu)

Laczák Boglárka (Bánk bán): „Lekezelő mosollyal, megvető tekintettel szól Melindához. Az ő mezzója sötétebb tónusú, keményebb, Gertrúdja gőgös királyné, női intrikus." (tiszatajonline.hu)

Legjobb táncos:

Csetényi Vencel (Abszurdia): „...humorral és iróniával telten ábrázol Juronics; vicces, hogy pont abból lesz király, aki valójában csak a koronára rögzített lufival akart játszani, és szellemes az is, amikor a nép a kitüntetés reményében megpróbálja ápolni néptánchagyományát – sikertelenül." (tanckritika.hu)

Szigyártó Szandra (Abszurdia): „Belovagolnak a színpad medencéjébe a kopasz, fehér arcú bohócnak maszkírozott művészek, és a show elkezdődik – jó lenne minden táncost külön-külön megfigyelni, a mimikájukat, az ötletes gegjeiket." (DM)

Takács Zsófia (Menyegző): „Különleges látni, hogy a közel egyidős táncosok hogyan alakítják a két generációt, mennyi ösztönösség és indulat hajtja a jövendőbeli házasokat, és miként mozognak, viszonyulnak hozzájuk a szüleik, akiknek a gyermekek közös jövőjének kezdetével egy életszakaszuk lezárul." (DM)
 
Legjobb rendező:

Bodolay Géza (A nép ellensége): „Nem billenünk ki a darab feszes tempójából – együtt jutunk el a doktorral odáig, hogy a többség gyakran téved, a nép nem szent, és nem is hálás." (DM)

Juronics Tamás (Abszurdia): „Kabaréba bújtatott, szavak nélküli társadalomkritika. Világosan megmutatja, hogy a kortárs balett nemcsak a tánctechnikák, mozgásformák szabadabb kezelése miatt kapja a jelzőjét, hanem mert minden eszköze megvan arra, hogy reagáljon a naponta szemünkbe röhögő problémákra." (DM)

Szőcs Artur (Utánképzés (ittas vezetőknek)): „Ha jól játszanak a színészek, akkor beszippant a »ki vagyok én« játék – márpedig Szőcs Artur rendezése hagyta kibontakozni őket, pénteken valamennyien az Utánképzés hús-vér résztvevőivé váltak." (DM)

Legjobb látványtervező:

Cziegler Balázs (Mesél a bécsi erdő): „Korhű díszlet helyett rozsdaszínű paneleket kapunk, és a bárónő lakosztályában is enyhén kopott vörösbársony garnitúrát találunk. Felfedezhető némi rendszerváltás utáni hangulat a darab erős társadalomkritikája és öniróniája mellett." (DM)

Gyarmathy Ágnes (Don Pasquale): „Díszletével és jelmezeivel olyan kifejezően szép látványvilágot kapott a Don Pasquale, amellyel az évszázados operajátszás eleganciáját és a némajáték derűjét idézi. Nincsenek öncélú cifrázások, a rendezőhöz hasonlóan a látványtervező is hagyja élni Donizetti művét." (DM)

Horesnyi Balázs (Utánképzés (ittas vezetőknek)): „Leharcolt egyetemi nagyelőadót idéző díszletében a szereplők szinte minden rezdülése a nézőknek is látható." (DM)

Legjobb jelmeztervező:

Bianca Imelda Jeremias (Abszurdia): „Fekete-fehér jelmezei pontosan mutatják, hogy ki milyen kasztba tartozik éppen – viszont elveszti a jelentőségét, hogy férfi vagy nő az, aki küzdené felfelé magát a létrán, de mindig ellökik." (DM)

Juhász Katalin (Parázsfuvolácska): „Igazi cirkuszi látványvilágot teremtett Juhász Katalin a Parázsfuvolácskának – a színes jelmezek, a mutatványok a legkisebbeket is bevezették az opera előszobájába." (DM)

Szakács Györgyi (Volpone): „A történet szerint Velencében járunk, a látványos jelmezek és a díszlet ezt alátámasztja, egyben modernizálja is – a Volpone gazdag, hangos és színes, vásári komédiára vagy mai szappanoperára hajazó részletekkel." (DM)

 

Délmagyarország

2017.05.06.





Navigáció

Belépés

május 2017

Nagyszínház

május 2017

Kisszínház és Egyéb játszóhelyek


A színház bora 2016



Facebook

Bemutató

Repertoárunkból