A Kisszínházban hamarosan kitör a boszorkánytéboly

2022. december 01.
Élve megégetve – boszorkánytéboly közönségtalálkozó

Lőrinczy Attila Élve megégetve – boszorkánytéboly címmel írt darabot a Szegedi Nemzeti Színház felkérésére. A szegedi boszorkányperekről szóló darab ősbemutatója december 9-én lesz a Kisszínházban Koltai M. Gábor rendezésében. A bemutató előtt, szerdán délután a darab alkotói online közönségtalálkozón meséltek az előadás kulisszatitkairól.

Az 1720-as években – nem sokkal a török hódoltság és a levert Rákóczi-féle szabadságharc után – nehéz idők jártak a Dél-Alföld lakóira. Szegedet egyszerre sújtották a járványok, az aszály és az éhínség, bűnbakot kellett keresni a bajokra, a nagy szegedi boszorkányperben ezért tizenkét embert ítéltek máglyahalálra, mondván, eladták az esőt és a föld zsírját a törököknek.

A közönségtalálkozót vezető Barnák László szerint ez a fajta bűnbakkeresés hétköznapjainkban ma is tetten érhető. Ebben az értelemben nagyon is aktuális a közel háromszáz éves történet, még akkor is, ha az előadás ilyen direkt formában nem aktualizál.

– Ezek a perek nem elmesélik, nem illusztrálják a történet, egy játszható, belakható, nagyon sok mindenre alkalmas színpadi közeget gyújtanak, amiben sok mindent ki lehet próbálni – mondta a rendező.

Lőrinczy Attila darabja a korabeli periratokat is felhasználva nem korhű rekonstrukcióra törekszik, hanem a történelmi tények tiszteletben tartásával egy fiktív történetet mesél el, amelyben azt igyekszik körül járni, milyen életviszonyok, érdekek, szenvedélyek, babonás hitek és emberi gyarlóságok vezettek el a példátlanul kegyetlen ítéletekhez.

– Szeretem keverni a korokat, ebben a darabban is van átmenet az idősíkok között, egyfelől a jelmezekben, kellékekben  megjelenik a középkor, másfelől pedig előre is megyünk azoknak a hivatalnokoknak, városvezetőknek a világába, akik ezt a pert működtetik, ezért bizonyos értelemben a hetvenes-nyolcvanas évek Magyarországa is visszaköszön, a koncepciós perek világa és azoké, akik ez a masinériát működtetik – mondta Koltai M. Gábor.

Szerinte ez a történet nem néhány gonosz emberről szól, akik ártatlanokat öltek, mert valójában a működési mechanizmus az egész társadalmat átszőtte, és erről mechanizmusról kell képet adnia az előadásnak.

Menczel Andrea egy fiatal özvegyet, Csorba Sárát alakítja.

– Ez a karakter teli van vágyakkal, igyekszik mindenben megtalálni a szépet még ebben a sötét korban is. Szerelmes és miközben nagyon izgalmas dolog történnek vele, felőrlődik. Jó próbálni ezt a szerepet.

A darab meghívott vendége, Fekete Patrícia a szerb kapitány feleségét, Bella Sukicot alakítja.

– A darabban egy olyan közegbe csöppenek, ami a szerepem szerint számomra teljesen idegen. Olyan emberek közé, akik egyáltalán nem befogadóak. Szerencsére ez az én életemre nem jellemző, hiszen szeretettel fogadtak Szegeden, valójában nem egy boszorkányperbe csöppentem bele – mondta a színművészeti egyetem hallgatója, aki Novák Eszter tanítványa.

Az előadás egyik érdekes figurája, Szutyor, a hivatalszolga, akit Vicei Zsolt személyesít meg. A színművész korábban maga is részt vett a szerb háborúban.

– Akkor csak az életben maradás számított, semmi más. Ebben az értelemeben van párhuzam darabbal, a túlélésben, abban, hogy az ember az életben maradásért képes-e bármit megtenni? A darab annyival bonyolultabb, hogy ott nem lehet tudni, mennyire valósak ezek a félelmek, nem tudni, hogy ki iszik és ki fizet – ettől lesz nagyon félelmetes az egész.

Vicei Zsolt szerint az előadás pokoli sötétsége akkor nyilvánul meg igazán, amikor a szereplők nem viselnek álarcot, hanem önmagukat adják és előbújik a szög zsákból.

– Ez pedig egy egészséges lelkű nézőt elborzaszt, mert megérzi, bennünk is megvan ez a fajta gonoszság, ami süt a szereplőkből, de mi elrejtjük. Nem tudom, egy éles helyzetben képes lennék-e ezeket használni, vagy az erkölcsi aggályaim győznének.

Károlyi Krisztián, egy olyan városvezetőt alakít, aki az emberek sorsa, élete felett ítélkezik.

– Örülök ennek a szerepnek, mert eddig többnyire pozitív figurákat játszottam, izgalmas most egy negatív karakter bőrébe bújni. A főbíró egy olyan kapzsi személyiség, aki gátlástalanul keveri a szálakat, ha meg akar szerezni magának valamit. Így jut el végül a boszorkányperekhez. Úgy irányítja az alárendelt hivatalnokait, hogy megszerezhesse a korábbi főbíró vagyonát. Aktuális mégis attól lesz, hogy az emberi természet vajmi keveset változott az évszázadok alatt. Ebben éppen ez az egészen horrorisztikus.

A teljes cikk a Szeged.hu oldalán olvasható.